Hello Tourist! (NOT)

Túl vagyok az első hetemen Londonban az új munkahelyemen. Miért, mit, hogyan következik.

Hihetetlenül mázlisnak érzem magam, hogy a mostani bizonytalanság és válság közepén kellett két nagyon jó munkahely közül választanom. Ezúton is szeretném megköszönni a ChemAxon-nak, hogy náluk dolgozhattam közel egy évig, és kicsit hálátlannak is érzem magam, hogy ennek ellenére mégis eljöttem tőlük. A munkakörülmények, mint fizetés, iroda, munkaidő terén én még ilyet nem tapasztaltam, és gyanús hogy máshol sem fogok. Ami még szintén meglepő volt, hogy annak ellenére, hogy gyorsan növekszik a cég, nem igazán érezni könyöklést és a pozíciók utáni rohangálást. Abszolút mintha egy külön kis állam lenne Közép-Európa közepén.

Akkor miért London? Mindenki webalkalmazásokat épít és nagy kereslet van ránk, frontendesekre. LinkedIn-en ha van egy rendesen kitöltött profilod és még tagja is vagy néhány JS/HTML5/UX/frontend csoportnak, akkor hetente 1-2, de néha több megkeresést is fogsz kapni, Magyarországról is, de inkább külföldről. Az utóbbi hónapokban nálam is ez történt, és a végén jött egy olyan ajánlat, amire már nem tudtam nemet mondani. Nem akkora számot mondtak, legalábbis nem csak az. Úgy tűnik több UX és design feladat is lesz, mint korábban és ennek örülök, kicsit hiányzott már az utóbbi időben. Nem utolsó sorban pedig külföld.

Az új állomás egy nyelvoktatással foglalkozó cég, az Education First, röviden EF, London közepén. A feladatom egy most készülő webalkalmazás frontendjét egyengetni, elsősorban javascript-tel, de a ux nagy része is az én asztalom lesz. Nem a projekt elejétől szállok be, hanem van már valami készen, mondjuk úgy hogy az alapok, kb 5%-a a tervezett végterméknek. Nagyon kellemes meglepetés viszont, hogy olyan minőségben van kész ez az 5%, hogy leesett az állam. Konkrétan itt én fogok tanulni a kollegáktól alkalmazásfejlesztés és tervezés terén, úgyhogy többet kaptam, mint amit vártam ettől az állástól.

A cég nagyon multikulti, mondjuk ez nekem nem új, de az arányok érdekesek. Amióta itt vagyok, kb 3-4 angol kollegával találkoztam, úgy hogy itt Londonban kb 250-en dolgoznak.

Egyelőre egy hotelban vagyok, jövő héten indul az albérletkeresés, kicsit tartok tőle, nem sok időm van, plusz az olimpia miatt már elkezdtek felfele kúszni az árak. Meg ugye “mellette” dolgozni is kéne, nem egész nap lakás után fogok rohangálni.

A város nagyon tetszik, bár még nagyon keveset láttam belőle. Mivel a Hyde-park mellett lakom, ezért azt már kicsit bejártam, plusz ma felültem egy városnéző buszra, 4 óra nézelődés után leszálltam és nyugtáztam, hogy minden megállóra rá kéne szánni egy egész napot, annyi minden van. De legalább már láttam valamit.

Az időjárás viszont lehetne jobb. :) Nem lepett meg hogy pár fokkal hűvösebb van, meg néha esik, de azért állandóan 14-15 fok + a szél az már nem vicces. Meg is fáztam kicsit, emiatt is nézelődtem kevesebbet. Úgy néz ki a rövidnadrágokat tök hiába hoztam ki magammal.

Egyelőre ennyi, lehet fogok még irogatni a tapasztalatokról, bár nem tervezek japán túrista módra mindent megörökíteni. :)

Ügynökségnél dolgozzak, vagy ne

Mostanában megint előkerült az ügynökség vs. nem ügynökség téma sok ismerősömnél, sőt még találkozó is lett belőle, úgyhogy leírom mit gondolok én erről, utólag úgyis könnyű okosnak lenni.

Nem nekem van a legnagyobb tapasztalatom ezen a téren, eddig 3 ügynökségnél dolgoztam, egy itthoni közepes méretűnél és egy kicsinél, és egy külföldi közepesnél, grafikusként és fejlesztőként is, tehát alkamazottként. Pár jellemző közös mindenhol, mérettől és lokációtól függetlenül, és ez gondolom a terület jellegéből adódik. Nagyon gyorsak a munkafolyamatok és a hatékonyság általában fontosabb mint a minőség. Ebben nincs semmi furcsa, erre van igény a piacon, ki kell szolgálni. Viszont csomószor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy kb minden negatívum egyben ezekből is fakad, és elkezdünk ítélkezni.

Aki specializálódni, vagy fejlebb szeretne jutni, annak nem könnyű. Tisztelet a kivételnek (vannak szerencsére), a legtöbb helyen könnyen lecserélhető, mozgatható (és olcsó) embereket keresnek. Érthető igény, állandóan változnak az erőforrásigények, új projektek, stb, ez pld a szoftverfejlesztésben is hasonló, ott is láthatunk hasonlót a scrum-ban: ha valahol hiány van, beállítunk még valakit aki tudja folytatni, vagy besegíteni, így a projekt elkészül időre, csökkentjük a kockázatokat.

A különbséget és a problémát talán abban látom, hogy a fejlesztésben teljesen máshogy sül el ez az elv, mint pld a grafikai tervezésben. Gondolom nem kell ecsetelni a “design by comitte” jelenség fogalmát és a hatásait. A legtöbb esetben egy jellegtelen valamit kapunk, ami nem túl értékes. Ezzel szemben a szoftverfejlesztésben a több szem többet lát elv érvényesül, általább jobb lesz ettől a kód és inkább ez a fontos, nem az egyediség, vagy a határozott stílus.

Szóval a lényeg talán az, hogy az ügynökségek munkaerő állománya inkább horizontális, sok operátor-jellegű alkalmazottal és néhány igazán kreatív munkát végzővel. Itt is lehetne párhuzamot vonni a fejlesztéssel: ugye vannak az architect-ek, akik kísérleteznek, meg lefektetik az irányt, és vannak a szorgalmas méhek, akik meg is írják magát a terméket (art director = architect, operátor = junior developer). Valahogy mégis frusztrálóbbnak éreztem mindig az ügynökségi mintát, mint a fejlesztőit, talán azért is, mert míg a fejlesztőknél általában segítjük egymást és hasznos tanácsokat/iránymutatást kapunk, addig grafikában sokszor inkább ízlésviták voltak, meg tekintélyelvű döntések.

Mégegyszer hangsúlyozom, hogy ezek az én tapasztaltaim, voltak üdítő kivételek is, mint pld a külföldi ügynökségnél, ahol a tulajdonos, aki egyben senior kreatív is volt, gyakran körbenézett nálunk és kivétel nélkül nagyon hasznos és jó tanácsokat adott, nem csak okoskodott. Kb ez volt az egyetlen kivétel, amit fel tudok sorolni. :)

Egy humán-beállítottságú ember sokkal nehezebben viseli ezeket a mindennapos kompromisszumokat, szerintem ez az elsődleges oka annak hogy nagy a fluktuáció, mindenki próbálkozik, hátha máshol nem kell ezekkel szembenézni. Sajnos mindenhol kell, ezt vagy megszokja és elviseli valaki, vagy ott kell hagynia.

Azt kell látni, hogy bár az ügynökségek olyanok amilyenek, nem csak ők keresnek grafikusokat, vagy fejlesztőket (utóbbi mondjuk pont fordítva, tehát ők is :) . Az egyéni döntés mindig az, hogy változatosabb, viszont hajtósabb, kevésbé mély projekteken szeretnénk dolgozni, vagy nem annyira színes, de nyugodtabb munkát szeretnénk. Általánosítok megint, mert nyílván vannak olyan ügynökségek is, ahol van idő és pénz a kísérletezésre és a specializálódásra, de arányaiban nem ez a jellemző.

Ez az írás nem az ügynökségi munka ellen íródott, sőt, le a kalappal azok előtt, akik bírják azt a tempot és még élvezik is, csak azt szerettem volna mondani, hogy létezik más is a világon, más jellemzőkkel, más kompromisszumokkal. Én az utóbbit választottam, és megtaláltam a helyemet, bármikor ugyanígy döntenék.

Tanulságok:

  • specializálódni (jobban fizet, biztosabb munka, könnyebb szinten tartani a tudást)
  • kerülni az ezermester álláshirdetéseket, komolytalan cégre utal, nem fogsz fejlődni, bármikor lecserélnek
  • nem csak az ügynökségek keresnek grafikusokat (bár ők a legnagyobb piac)
  • az ügynökségi tapasztalat jó dolog, sok helyen soha nem is fogsz találkozni az ügyféllel, visszajelzés nélkül pedig nincs jó munka
  • el kell dönteni, hogy vajon abból tanulsz-e többet, hogy hetente tök mást csinálsz felszínesen, vagy abból ahol kevesebb projekttel, de mélyebbre tudsz ásni

Nyílván ott van mindig a “pénz, szaktudás, idő” hármas, ha nincs állás azon a területen amihez értesz, akkor nyílván nem azt mérlegeli az ember, hogy mennyit fog ott fejlődni, de ebből meg ki lehet nőni tanulással és tapasztalattal, meg egy kis szerencsével. :)